Orvos és betegség.

38 ¹Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye. ²A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. ³Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják. ⁴A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg őket. ⁵Vajon nem fától lett talán édes a víz, hogy így megmutassa, mily erő van benne? ⁶Az embernek is ő adott értelmet, hogy magasztalja hatalmas műveit. ⁷Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti. ⁸Működése soha meg ne szűnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön. ⁹Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged. ¹⁰Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól. ¹¹Mutass be tömjén­ és lisztlángáldozatot, s adakozz bőkezűen, amint telik tőled. ¹²De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van. ¹³Van, amikor az ő kezében van az egészség, ¹⁴mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára. ¹⁵Az, aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezébe.

A gyász

¹⁶Fiam, a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár neki, temesd el tetemét, és ne rejtőzz el, amikor temetik. ¹⁷Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak. Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást, ¹⁸mert a szomorúság a halálhoz vezet, és a kedvetlenség megtöri az erőt. ¹⁹A temetés után vesd le a fájdalmat, mert örökös gyászban nem lehet élni. ²⁰Ne engedd át szíved a szomorúságnak, utasítsd el, s gondolj a saját végedre. ²¹Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés. Mit használnál neki? Magadnak meg ártasz. ²²Gondold meg: „Ami az én sorsom, az lesz a tied is, tegnap rám, ma rád kerül a sor.” ²³Ha pihen a halott, pihenjen emléke, vigasztalódj meg, ha már elszállt a lelke.

A kézművesség

²⁴Az írástudó szabad idejében szerzi bölcsességét, aki ment a nehéz munkától, az eljut a bölcsességre. ²⁵Hogy legyen bölcs, aki az eke szarvát tartja, vagy aki kezében az ostort suhogtatja, aki ökröket hajt, s csak velük dolgozik, aki egyre csak borjúkról beszélget, ²⁶vagy aki boronáláson járatja az eszét, és hogy a hizlalást be tudja fejezni? ²⁷Épp ilyen elfoglalt a kézműves, s a művész: hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. Aki pecsétgyűrűt metsz vagy színeket kever, s igyekszik egy képet hűen visszaadni, azon van, hogy művét jól befejezhesse. ²⁸Így van a kovács is: üllője mellett ül, s vizsgálja a nyers vasat. Közben a tűz heve pörköli a bőrét, s küzdenie kell a forró kemencével. A kalapács zaja süketíti fülét, mégis a mintadarabra szegezi a szemét, s a munkáján járatja az eszét, műve díszítésén töri a fejét. ²⁹Így a fazekas is munkája mellett ül, s közben a lábával hajtja a korongot. Gondosan végzi a munkáját, s ki van számítva minden mozdulata. ³⁰Az agyagot a saját karjával formálja, miután lábával rugalmassá tette. Gondosan ügyel a máz készítésére, s közben a kemence fűtésére gondol. ³¹Ezek mind a kezükben bíznak, a maga szakmájában mindegyikük bölcs. ³²Nem lehet nélkülük várost építeni, sem letelepedni, sem vándorként élni. ³³De a népgyűlésre nem hívják meg őket, s vezető szerepük nincs a közösségben. Nincsen számukra hely a bírói székben, mivel nem értenek a törvénykezéshez. ³⁴Műveltséggel, ítélőképességgel nem dicsekednek, s nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban. Mégis támaszai az egész világnak, és az imájuk is mesterségük körül forog.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet